Hírek

Dombi Rudolf-Kökény Roland: a titkos favoritok útja az aranyig

Dombi Rudolf és Kökény Roland friss Európa-bajnoként vágott neki a londoni olimpiának. Párosuk a fiatalság és a rutin kombinációja volt, Kökény ugyanis már 36-odik évét taposta, míg társa alig múlt 25. Az előfutamokban sokat sejtetően szerepeltek, ugyanakkor a célkitüzés a dobogó elérése volt.

A németek címvédő egysége (Andreas Ihle, Martin Hollstein) és a szlovákok világbajnok párosa (Peter Gelle, Erik Vlcek) mellett egy-egy új-zélandi, orosz, svéd, ausztrál és portugál hajó volt az ellenfelük a 1000 méteres szám fináléjában, 2012. augusztus 8-án.

Szilárdi Katalin tanítványai remekül kezdtek, a rajt után a svédekkel és a portugálokkal az élen haladtak. 250 m-nél az első helyen lapátoltak, s a másik két hajóval kiváltak a mezőnyből, majd féltávnál, 500 m-nél svéd, magyar, portugál volt a sorrend.

Markus Oscarsson és Henrik Nilsson tartotta vezető pozícióját, Dombiék azonban tapadtak rájuk, s a hajrához érkezve le is előzték őket. Közben a németek is elkezdtek hajrázni, s a nyolcas pályán a portugálok is feltűntek. A mieink azonban nem zavartatták magukat, csapásról csapásra haladtak a cél felé, s elsőre úgy tűnt, először haladtak át a vonalon.

Velük együtt a portugálok is ünnepelték magukat, így néhány pillanatig nem lehetett tudni, ki is nyert, végül azonban feltűnt a kivetítőn, hogy első Magyarország! Ebben a számban magyar páros még soha nem nyert olimpiát.

„Érdemes volt kitartanom, hiszen 32 éve elég komolyan űzöm ezt a sportot. Már majdnem a pályafutásom végén vagyok, ez az utolsó olimpiám, úgyhogy ez a hab a tortán a karrierem szempontjából” – fogalmazott az eredményhirdetést követően Kökény Roland.

„Nem volt könnyű idáig eljutni, nagy küzdelemben sikerült, az év minden napját végig kellett melózni, minőségi munkát kellett végezni. Fantasztikus érzés, hogy örömet okozhattam a szüleimnek és az egész országnak, annak a sok embernek, aki itt a helyszínen szurkolt. Nemhogy csak becsúsztunk a dobogóra, hanem aranyérmet sikerült nyernünk, ez csodálatos, elmondhatatlan érzés." – tette hozzá a könnyeivel küzdő Dombi Rudolf.

Nagy diadal volt!

Dombi_Kökény_London