Hírek

A Szőkenő fegyvert szerel, a háttérben felkészül Csernus doki

Átélni egy nyári olimpiát maga a csoda. Ráadásul úgy, hogy közben dolgozom és a Magyar Csapatot segíthetem, az még mindig egy felfoghatatlan álomnak tűnik. Pedig nem az, az elmúlt 26 nap a kepszlokos VALÓSÁG volt.

Eddig is imádtam a magyar sportolókat, de mostantól máshogy nézek a legtöbbjükre.
Szilágyi Áronnal szerényebb ember kevés van a földön. Kétszeres olimpiai bajnokként kért egy szívességet, de aggódott, hogy fogjuk egymást megtalálni a reptéren. Fel sem merült benne, hogy én ismerem őt, az még pláne, hogy már a londoni győzelme óta kint van a fotója az irodámban a falon. Kizárólag motivációs célból :-)

A kajakosok közül Dana és Gabi a két kedvenc, ötszörös és háromszoros bajnokként is annyira közvetlenek és kedvesek. Gabi kb. 5 percet pózolt velem a kép kedvéért, egészen addig amíg mindketten úgy nem ítéltük, hogy szepek vagyunk.

Szász Emesével pedig a legnagyobb kedvenc, ugye egyszerre lettünk olimpiai bajnokok, és ezt valahol érezhette ő legbelül, mert azon a bizonyos Marton Pankas versenynapon kértem tőle egy közös szelfit, mire tündérien elmosolyodott, és közölte, hogy itt van ám vele Ő is. Személyesen az aranyérem! És ha akarom, Ő is rajta lehet a képen!

Aztán voltak vicces találkozások is, pl a sportlövő Sidi Petivel, akivel a reptéren töltöttünk el viszonylag sok időt kettecskén, amikor a vámnál elveszett fegyverét próbáltuk megtalálni. Nagyon vicces volt, mert már kb. 2 órája rohangaltunk fel és alá a riói reptéren, amikor végre előkerült a csomagja. De azzal a lendülettel, hogy rámosolyogtunk a pakkjára, vittek is minket a reptéri katonaságra, hogy engedélyt szerezzünk a hazaszállításra.

Szegény Petivel szétszereltették a fegyveres táskát, minden apró részletét megnézték, és amikor a töltényeket akarták egyesével megszámolni, Peti egy hatalmasat - mondjuk úgy - sóhajtott és közölte, hogy mindig is tudta, hogy elcseszte az életét, inkább pingpongosnak kellett volna mennie, akkor nem lenne a csomagjával ennyi macera. Sírtam a röhögéstől.

A box nem a kedvencem, de a boxoló Bácskai Balazs már annál inkább. Egy hihetetlenül intelligens és kedves ember, aki nagyon megérdemelné, hogy rátaláljon a boxban is a szerencse. Mert amúgy már rátalált, két tündéri kisgyereke van egy édes felesege 😊

De hogy magammal szemben se legyen semmi rossz gondolatom, vagyis hiányérzetem, arról a félelmetes Csernus doki gondoskodott, aki mellesleg a pólós csajok pszichológusa. A dokival szintén a reptéren beszélgettem picit, és a trécselésünket azzal zárta, hogy "örulok, te nagyon is a helyeden vagy" 😍

14