Hírek

A Szőkenő és a biztonságiak, avagy kaland az élet Rióban

A brazilok a biztonságra elég sokat adnak. Nagyon helyesen amúgy. Rengeteg katona, fegyveres császkál a városban, és nekem, aki egyenruhafétisben szenved, ez maga a paradicsom. Sokakat megrémiszt a sok egyenruhás, de én úgy értelmezem, hogy ők azért vannak, hogy lehessen bennük gyönyörködni.

Az Olimpiai Parkba is többlépcsős a bejutás, tényleg kontrollálnak mindent. Nyolcszázszor kell bemutatni a jegyed, a táskád ahhoz, hogy bejuss a Parkba, amit kb. úgy kell elképzelni, mint a Hungexpót: egy elkerített részen nagyon sok stadion található. Igaz a konkrét stadion előtt megint lecsippantanak, vagyis a jegyemet, hogy bejuthassak az adott versenyszámra.

A jegyek egyszeri belépésre szolgálnak, nem lehet velük ki-be császkálni. Egyszer bemész, leülsz okosan a helyedre, és ha meguntad, kijössz, de vissza már nem mehetsz. Na persze ez velünk nem így történt. 

Megtudtuk, hogy Szász Emese bejutott az elődöntőbe, rohantunk a jegyofiszba és vettünk két jegyet. Bementünk, kiszurkoltuk a döntőbe jutást, és arra gondoltunk, hogy ezt gyorsan meg is ünnepeljük. Ezért kimentünk a vívócsarnokból, és szóltunk a biztonságiaknak, hogy mi csak kiugranánk picikét és lécci-lécci engedjetek vissza.

Szerintem bejött a hajpödörgetés, mert mondta a srác, hogy ok, az ő kapujánál visszaengednek. Igaz, ugyanezt a biztonsági csávót pontosan 3 és fél perc múlva láttuk, hogy elhagyta a munkahelyét, mert pont műszakváltás volt...

Na, de a lényeg, hogy egy-két sör után visszaindultunk a döntőre, csak épp találkoztunk még egy magyarral, akinek nem volt jegye. Sebaj, ő is jött velünk. Aztán a kapunál még valakit összeszedtünk. Így volt két érvénytelen jegyünk négyünknek. Mi ketten bementünk, a srácok megálltak kint, és bőszen keresték a táskájukban a jegyeiket. Mire ártatlan arccal megkérdeztem, hogy esetleg ezeket keresitek? Én tündéri mosollyal az arcomon átadtam a biztonsági kapun keresztül azt a két jegyet, amit 12 másodperccel azelőtt csippantottak le. A biztonsági srác még meg is jegyezte, hogy milyen segítőkész vagyok. Ők megköszönték, majd azt is lecsippantották újra őket, így mind a négyen bejutottunk!

P.S.

Amúgy a jegy nem nagy szám, mármint grafikailag. Jó-jó, mondjuk igaz, hogy túl nagy elvárásaim vannak, mert volt már több grafikus Mr. Big az életemben, és kaptam tőlük mindenfajta okítást a betűtípusokról és társaikról, de azért ez a tudományom nem kell ahhoz, hogy megállapítsam, hogy ezeknek a jegyeknek a megtervezéséhez nem kellett túl nagy tudomány.

k12