Hírek

Helló Rió: a Szőkenő ébredése

Pesten általában úgy indul a reggelem, hogy főzök egy kávét és sok-sok tejjel megiszom. Ennek a hatása pont a metrómegállóig tart, ahol veszek egy újabb egy adagot, amit ha nem borítok magamra az irodáig pont elfogy. Ha magamra borítom, akkor kicsit előbb.

Az irodában aztán újabb adag, és szükség esetén még egy. Délután négy körül eszembe szokott az is jutni, hogy egyek valamit. Pedig amúgy szeretek enni, csak állandóan rohanok.

K3

De van egy jó hírem saját magam számára. Rióban bekapcsoltam a riós üzemmódot. Semmi stressz, semmi rohanás. Legalábbis reggel. 7-kor kelés, utána le a partra, futás imitálás, ami nagyon nagy szó, kávé és smink nélkül, mert ez a kettő pont annyira nélkülözhetetlen, mint az, hogy vegyek levegőt. Utána pedig lehuppanás a minden sarkon fellelhető reggelizőben, ahol egy tipikus brazil napindítóval kezdhetek.

K4

Frissen facsart gyümölcslé, és annyira jó, hogy ez nemcsak azt jelenti, hogy van narancslé. Az én személyes kedvencem a mangó, de a görögdinnyelétől, az ananászlétől és a maracujától is bepisilek, annyira finom.

Persze jön egy kávé és a másik nagy kedvenc, a Pao de Queio, ami a zsömle és a sajtos pogácsa szerelemgyereke. Tudom, hogy interneten nem megy át, sem az íz, sem az illat, ezért most megígérem, hogy aki igényt tart rá, annak sütök majd otthon. Ugyanis felfedeztem, hogy lehet dobozos formátumban kapni, olyan konyhatündéreknek, mint én. Csak össze kell keverni tojással és vízzel, és már lehet is sütni. Isteni.

K6

Ja, most jut eszembe, hogy nincs otthon sütőm, szóval olyan jelentkezzen, akinek összepepecselhetem a konyháját.

K5